Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép.
Van egy belső tájkép, a lélek földrajza; egész életünkben ennek körvonalait kutatjuk. A szerencsések, akik rátaláltak, megnyugszanak, körülfolyják, mint a víz a követ, és úgy érzik: hazatértek.
Ady Endre: Karácsony című versei
Előadja: Lakatos Tibor
Ady Endre: Karácsony - Ma tán a béke...
Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…
Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…
Ady Endre: Karácsony
Harang csendül, ének zendül
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kisfalumban karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember szeretettel
Borul földre imátkozni
Az én kedves kisfalumba
A Messiás boldogságot szokott hozni.
A templomba hosszú sorba
indulnak el ifjak, vének
Az én kedves kisfalumban hálát adnak
A magasság istenének.
Mintha itt lenn a nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kisfalumban minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
Bántja lelkem a nagy város durva zaja,
De jó volna ünnepelni odahaza.
De jó volna tiszta szívből
Úgy mint régen fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent,mindent elfeledni,
De jó volna játszadozó gyermek lenni.
Igaz hittel gyermek szívvel
A világgal kibékülni, szeretetben üdvözölni.
Ha ez a szép rege
igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra
Talizmánja lenne
a szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi,
Imádni az Istent
És egymást szeretni.
Karácsonyi rege
Ha valóra válna
Igazi boldogság
Szállna a világra....
"Az embernevelőnek nem az a kötelessége, hogy tévedésektől megóvja, hanem hogy vezesse a tévelygőt, sőt engedje teli serleggel szürcsölni tévedését: ez a tanító bölcsessége. Aki csak kóstolgatja tévedését, soká beéri vele, úgy örvend neki, mint valami szerencsének; de aki egészen kimeríti, annak meg kell ismernie, hacsak nem őrült." (Goethe: Wilhelm Meister tanulóévei)
***
Számláló
Indulás: 2005-10-25
***
"Tárd ki a karjaidat a változásnak, de ne engedd el az értékeidet."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
