Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép.
Van egy belső tájkép, a lélek földrajza; egész életünkben ennek körvonalait kutatjuk. A szerencsések, akik rátaláltak, megnyugszanak, körülfolyják, mint a víz a követ, és úgy érzik: hazatértek.
***
Facebook
WELCOME
"Eltűnik egy ház. Alacsony tetővel
Nem ostromolta gőggel az eget,
Míg állt, nem tűnt fel senkinek e tájon,
Öreg anyó volt, élt már eleget.
De nekem a szívembe vág a csákány,
Mely falait lebontja, mert nekem
E ház volt gyermekségem, ifjúságom,
E szürke ház volt színdús életem."
(Juhász Gyula: Egy ház)
"Gyermekeid nem a te gyermekeid.
Az önmagáért sóvárgó élet fiai és leányai ők.
Általad, de nem belőled jönnek,
Veled vannak, de nem tiéid.
Nekik adhatod szeretetedet, de gondolataidat nem,
Mert saját gondolataik vannak.
Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek nem,
Mert az a holnap házában lakik, hová
te még álmodban sem juthatsz el.
Formálhatod magad képükre, de őket saját képedre
formálni ne törekedjél.
Mert az élet nem halad hátrafelé s nem időz a tegnappal.
Te vagy az íj, húrja pendül s gyermekeid élő nyílként szállnak el.
S ki tartja az íjat, látja a célt a végtelen útján,
és erejével vonja a húrt, hogy nyilai bizton,
gyorsan és messze szálljanak.
Örüljön az íj az íjász kezében;
Mert az íjász egyként szereti a repülő nyilat
s az íjat, mely mozdulatlan áll."
(Kahlil Gibran próféta)
"Milyen jó lenne, ha csavargó lennék, ő mindig találkozhat jó emberekkel, szép tájakkal. Derűs lelke mindig nyitva áll a széles égnek és a szabad útnak, amely nem vezet sehová de elvezet mindenhová. Csak ne ragaszkodna az ember a megszerzett helyhez."
"Az ember nem fa és éppen ezért a kötöttsége a szerencsétlensége is, elveszti a bátorságát és csökkenti a biztonságát. Kötődve egy helyhez az ember annak minden feltételét elfogadja, még a kellemetleneket is, önmagát ijeszti a bizonytalansággal, ami reá vár. A változás számára egyfajta feladás, a befektetett energia elvesztése. Valaki más foglalja el majd a helyét, és neki újra kell kezdenie. Ez a begubódzás az öregedés igazi kezdete, mert az ember addig fiatal, amíg nem fél az újtól, az újrakezdéstől. Maradva az ember tűr vagy támad. Változtatáskor megtartja szabadságát, készen áll arra, hogy megváltoztassa helyét és a rákényszerített feltételeket. Hová és hogyan menjen el?"
(Mesa Selimovic: A dervis és a halál)
Kedves Látogató!
Megtalálsz minket a Facebook-on is.
Várunk minden az iskolával kapcsolatos élményt, emléket, fotót. Hiányzó vagy a meglévőnél jobb minőségű tabló fotóért külön köszönet!
"Az embernevelőnek nem az a kötelessége, hogy tévedésektől megóvja, hanem hogy vezesse a tévelygőt, sőt engedje teli serleggel szürcsölni tévedését: ez a tanító bölcsessége. Aki csak kóstolgatja tévedését, soká beéri vele, úgy örvend neki, mint valami szerencsének; de aki egészen kimeríti, annak meg kell ismernie, hacsak nem őrült." (Goethe: Wilhelm Meister tanulóévei)
***
Számláló
Indulás: 2005-10-25
***
"Tárd ki a karjaidat a változásnak, de ne engedd el az értékeidet."