Fényes Elek (Csokaj, 1807. július 7. – Újpest, 1876. július 23.) közgazdasági statisztikai és földrajzi író, a magyarországi közgazdasági statisztika első jelentős képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Fényes Elek (Pollák Zsigmond metszete)

Életpályája:

A Magyar Tudományos Akadémia első tagja volt 1837-ben. A reformkori polgári haladás harcosa. Nagyváradon bölcsészeti tanulmányokat, Pozsonyban jogot végzett. 1836-ban Pesten telepedett le, különböző gazdasági területeken működött, elsősorban azonban statisztikai munkásságot folytatott. Munkáiból ismerték meg a kortársak a korabeli Magyarország gazdasági, népességi, statisztikai állapotát. A nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl fejlődésében ábrázolta az ország állapotát, összehasonlította a külföldi viszonyokkal, hogy az elmaradottság még jobban szembetűnjék. Műveinek leíró része hatalmas értékű néprajzi forrás is. 1848-ban Szemere Bertalan az Országos Statisztikai Hivatal szervezésével bízta meg. A szabadságharc bukása után börtönbe került. Elképzelései 1867 után főként Keleti Károly munkásságában valósultak meg.


Családja:

Fényes Antal közbirtokos és Máriássy Éva fiaként született a Bihar vármegyei Csokajon. Családja 1635-ben kapta címeres nemeslevelét. 1828-ban Pozsonyban vette feleségül Eitel Zsófiát, kitől három gyermeke – Klementina, Mária és Gyula – született.


Tanulmányai:

A Debreceni Református Kollégiumban végzett előtanulmányok után 1822-től 1824-ig Nagyváradon bölcseletet, 1824-től 1826-ig a pozsonyi akadémián jogot tanult. Pozsonyban végzett ügyvédi gyakorlat után, 1828-ban ügyvédi vizsgát tett. Több távol lévő mágnás helyettesítő követeként részt vett az 1930. évi és az 1932-1936. évi rendi országgyűléseken. Itt szembesült azzal, hogy az országgyűlési követek nem ismerik saját hazájukat, és ez inspirálta arra, hogy első nagyszabású országismertető művét megírja.


Közéleti pályája a szabadságharcig:

1835-ben Pestre költözött, ahol kezdetben Széchenyi István, majd az 1840-es évek elejétől Kossuth Lajos szellemi követőjévé vált. 1842-ben alelnöke lett az ellenzéki Nemzeti Körnek, majd az 1845-ben ebből Ráday Gedeon vezetése alatt kiváló Pesti Körnek. Vörösmarty Mihály mellett alelnöke lett az 1847-ben, Teleki László vezetésével megalakuló Ellenzéki Körnek is. Vezető szerepet játszott számos közhasznú egyesületben, a Magyar Gazdasági Egyesület előadója, a Magyar Iparegyesület aligazgatója, illetve a Védegylet választmányi tagja volt.


Szerepe a szabadságharcban:

Az 1848. március 15-én tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak, a forradalom győzelme után csatlakozott a Madarász László vezette, radikális Egyenlőségi Társulathoz. A Batthyány-kormány megalakulása után Szemere Bertalan belügyminiszter minisztériumi osztálytanácsossá nevezte ki és megbízta az Országos Statisztikai Hivatal megszervezésével, illetve vezetésével. A hivatal 1848. májusában jött létre és a szabadságharc végéig működött. 1848. májusától 1849. júniusáig a Radical Kör alelnöke volt, 1849-ben a pesti vésztörvényszék elnökévé nevezték ki. A világosi fegyverletétel után egy ideig – Csokajon és Gödöllőn – bujdosott, majd 1849. októberében önként jelentkezett a császári hatóságoknál. A pesti haditörvényszék néhány hónapos börtönbüntetésre ítélte.


Tevékenysége a szabadságharc után:

Bár a halálos ítéletet sikerült elkerülnie, pályája megtört, a szabadságharc után mellőzött lett. Szabadulása után Gödöllőn gazdálkodott, majd birtokát eladta, és 1854-ben ismét Pestre költözött. 1857-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság életbiztosítási ügyosztályának főnöke lett. Ő dolgozta ki az élettartam és halálozási valószínűség táblázatait, de ellentét alakult ki közte és az intézet vezérigazgatója között, ezért állásáról le kellett mondania. Az 1860-as években a Sürgöny című kormánylap főmunkatársa lett, azonban eközben cikkeket írt az ellenzéki Pesti Hírnökbe is. E kettősség miatt teljesen elszigetelődött, munka nélkül maradt és megélhetési gondokkal kellett megküzdenie. Kezdetben családja s néhány barátja, majd az írói segélyegylet segítette. Később Gorove István miniszter segítségével, tiszteletdíj címén némi nyugdíjhoz jutott, és Csengery Antal, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke közbenjárására az akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottsága is megbízta kisebb munkákkal. Ennek ellenére a tudományos munkával teljesen felhagyott. Élete utolsó éveiben Újpesten élt.


Tudományos és írói munkássága:

A magyar honismereti és statisztikai tudomány egyik megalapítójának tekintik. Műveinek többsége ma is forrásértékű. Első nagy műve első kötetének megjelenése után, 1837. szeptember 7-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. E művel 1839-ben elnyerte a MTA nagyjutalmát.

   

Főbb művei:

Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben, I–VI. (Pest, 1836–1840)
Magyarország statistikája, I–III. (Pest, 1842–1843)
Statistik des Königreichs Ungarn, I–II. (Pest, 1843–1844)
Magyarország leirása, I–II. (Pest, 1847)
A magyar birodalom statistikai, geographiai és történeti tekintetben. I. Komárom vármegye. (Pest, 1848; reprint: Tatabánya, 1992)
Magyarország geographiai szótára, I–II. (Pest, 1851 ; reprint: Budapest, 1984, ISBN 9630227002
Ungarn im Vormärz. Nach Grundkräften. Verfassung, Verwaltung und Kultur dargestellt. Aus dem Ungarischen (Leipzig, 1851)
A török birodalom leirása, történeti, statistikai és geographiai tekintetben (Pest, 1854)
Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leirása (Pest, 1857)
Magyarország 1859-ben, statistikai, birtokviszonyi és topographiai szempontból, I/1–8. füzet (Pest, 1859–1860)
Magyarország ismertetése statistikai, földirati s történelmi szempontból, I. Dunántúli kerület (Pest, 1866)
Az ausztriai birodalom statistikája és földrajzi leirása (Pest, 1867)
A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint (Pest, 1867)