Új bejegyzés Frissítés

2008.03.12. 18:49

Fekete történet Ez a történet egy hűvös márciusi reggel kezdődött. Még ma is összeszorul a szívem, ha eszembe jut...  Egy iskolai ünnepélyre való készülődés részeként sürgősen ki kellett mosni a függönyöket. Katika kora hajnaltól a mosóteknőnél tüsténkedett, így reggel 7-re már hófehéren pompáztak a textíliák. A szárításra legalkalmasabbnak a kazánház tűnt.  A teregetés nehéz feladatában Zoltánfi segédkezett hősiesen. Mire a több rőfnyi kényes anyagot sikerült precízen a kötélre hajtogatni, már delet kongattak a közeli templom harangjai. De sikerült! Ez a lényeg. Hiába, a jó csapatmunka mindennek az alapja.    Két ilyen rutinos teregetőn nem foghat ki a leghosszabb és legkényesebb tüll függöny sem. Még egy utolsó csipesz, egy bájos mosoly és minden rendben van. Rendben??? Igen, ekkor még minden szépnek és jónak látszott. A kazánház nyitott kis ablakán pacsirták trillázása hallatszott be. A tavaszi szél meg-meglebbentette a fényesen csillogó leplet.    Még akkor sem sejtettünk semmi rosszat, amikor Zoltánfi gondosan ellenőrizte az elvégzett munkát. Ami azonban ezután történt, az finoman szólva is kész horror. Bajlós események sorát indította el, beláthatatlan következményekkel. Mi is történt valójában? Nézzük az eseményeket sorjában! A függönyök szárításához meleget kellett csinálni. Ezért Zoltánfi mint eddig mindig a hőszabályzó csapokhoz ment, hogy megnyissa a hőszabályzó zöld szelepet. De jajj! Miért lett hirtelen ilyen tanácstalan?  Elárulom: a korábban különböző színű csapokat valaki egyforma feketére festette be. Se piros, se kék, se zöld! Mind egyforma fekete!   A kazánok pedig hidegek. Így a függöny nem szárad meg egy hét alatt sem. Valamit tenni kell. Meleget kell csinálni mindenáron. De vajon melyik csapot kell megnyitni? Zoltánfi beleadott apait-anyait. Megtett mindent, ami egyáltalán lehetséges. Szinte beleszédültem abba az emberfeletti erőfeszítésbe ami a szemem előtt játszódott le a következő 4 és fél órában. Tekerte az egyiket balra...   ... a másikat jobbra. Az eredmény sajnos siralmas volt. A termosztát piros mutatója alig kúszott 12 fok fölé. Ha őszinte akarok lenni, akkor a kazánházban sarkvidéki hideg uralkodott. Zoltánfi bajszán lassan zúzmara jelent meg a ráfagyó lehellet nyomán. A zsinóron kezdetben lágyan hullámzó függöny is egyre merevebb jégfallá szilárdult.  A sok órás küzdelem tehát vereséggel zárult. A hiábavaló erőfeszítés végül teljesen kimerítette hősünket. Remegő lábakkal támolygott ki az ebédlőbe és ott magába roskadt. Mély depresszió vett erőt rajta.  Ennek a súlyos kórnak, mint tudjuk, csak egy hatásos gyógymódja létezik...  Szerencsére az iskola vezetése egy emberként sietett Zoltánfi segítségére és napi 8 doboz sört utalt ki központi költségvetéséből a gyógyuláshoz.  Ennek már több mint 2 hete...  ... a sörök fogynak, Zoli gyógyúl.  Szemmel láthatóan egyre jobban van. Bár néha még panaszkodik, hogy folyton fekete elzáró csapokkal álmodik. Mit is kívánhatnánk neki? Színesebb álmokat! Pirosat-kéket-zöldet... (bubutu)

2007.11.22. 23:48

Aggódom... (Kimerült tanerő) Aggódom... Egyre jobban... Bizonytalanul érzem magam. Aggódom... Az elmúlt napokban aggasztó jelekre lettem figyelmes.  Az egész akkor kezdődött, amikor egy kollégám újságolta a tanáriban, hogy valakit látott aludni a lépcsőházban. Hitetlenkedve fogadtam a beszámolóját. Erre előhúzta a mobilját, amivel meg is örökítette a fenti eseményt. Elkerekedett a szemem. A kép szerint tényleg aludt valaki a lépcsőn. Hogy ki és miért éppen ott, az nem derűlt ki, mert háttal feküdt. Ugyan valahogy ismerősnek tűnt a kék melegítőalsó és a fehér póló, de nem gyanakodtam. Csak jót nevettem a dolgon és lezártam magamban az ügyet. Eltelt egy hét. Már-már el is felejtettem az egészet, amikor a kolléga riadt tekintettel jött hozzám. Ismét látta az alvót. És most szemből!!! Mutatja a fotót... meghűlt ereimben a vér... A képen én csicsikálok édesdeden álomba merülve. Mi történhetett? Talán a kimerültség... Áááá, biztos véletlen volt! Felejtsük el, többet úgysem fordul elő! Lassan sikerült elhesegetnem a rossz gondolataimat. De az esetek újra és újra megismétlődtek. És egyre gyakrabban történtek hasonló elalvások. Hol a radiátornál botlottak belém... ...hol a szelektív hulladékgyűjtő kukák között találtak rám... ... hol meg egyszerűen csak egy asztal tetején álmodtam az igazak álmát. Az első igazán kellemetlen eset az volt, amikor a takarítónő valami horkolásfélét vélt hallani a táska tároló szekrények felől. Mivel a zaj nem akart abbamaradni hosszabb idő múltán sem, ezért a dolgok után nézett. Vesztemre... Nem volt mit tenni, irány a körzeti orvos. Kivizsgálás. Minden lelet negatív. Csak hümmöget és csóválja a fejét. Ilyet még ő sem látott. Azért felírt a zacskó gyógyszert. Az egyik majd biztos segít. Nem segített... Sőt, a helyzett egyre elviselhetetlenebb, bár a munkatársak lassan hozzászoktak a dologhoz. Csak szép csendben kikerülnek, vagy átlépnek, ha az útjukban fekszem. Jolánka, az iskola gondnoka még néha be is takargat egy piros takaróval, ha hideg az időjárás és lehűlt a kockakő vagy a műmárvány lépcső. Legtöbbször elfelejtek bemenni az órára, mert elálmosodom a tanterem felé. Csak a kicsengetés velőtrázó zaja zavarja meg békés szendergésem. Javasoltam már egy csendesebb dallamcsengő felszerelését, de érdemi lépés sajnos még nem történt ez ügyben. Így becsülik meg a dolgozót! Hallatlan! Pedig mihez kezdenének nélkülem? Néha mégis sikerül beérnem a terembe, de akkor sem minden zökkenőmentes. Igaz, sokat javult a helyzet: a diákok idővel megtanultak önállóan dolgozni, magukat képezve. Végülis ez fontos pedagógiai cél, melyet sikerült tökéletesen megvalósítanom. Az én osztályaimban működnek a legjobb önképző-körök. Beszámolójuk szerint már tudnak fejen- és kézenállni, jól megy a cigánykerék és a mérlegállás is. Egyszer meg kellene néznem. Majd ha nem leszek ilyen álmos. Sajnos a gerenda gyakorlattal le vannak maradva... Majd kapnak a fejükre! Igyekezhetnének jobban! Gerenda helyett gyűrűzzenek. Ott fent biztos nem alszom el. Maximum alatta. Majd vigyáznak a leugrással. Aggódom... Egyre jobban... Az irodai székemből kiesett egy csavar. Billeg. Mi lesz velem így??? Egyre bizonytalanabb. Már a másik is meglazult.  Aggódom... Egyre jobban...

2007.11.22. 20:19

Vivone az iskola aranytorkú pacsirtája Szerintem kevesen hallották Vivone-t énekelni. De hogy istenáldotta tehetség, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy "sokoldalú" Sensei az első ilyen alkalom után pártfogásába vette. Mester és tanítványa közös gyakorlás közben Azóta szinte minden nap énekórákat ad neki. Vivone szorgalmasan gyakorolja a hangképzést, a helyes szájtartást. Hallatlan odaadással és beleéléssel zengi órákon át a középkori zsoltárokat, gregoriánokat, de szintúgy a néger spirituálékat és a hegyaljai verbunkosokat. Szép fokozatosan tüneményes repertoálja alakult ki, amelyet minden délután van szerencsénk (?????) végig hallgatni. Az "Arany kakukk" díj  Fantasztikus énekhangjára és muzikalitására már a szakma krémje is felfigyelt. Emléklapok, oklevelek és érmek megszámlálhatatlan sokasága jelzi, hogy jó úton halad a világhírnév felé. Trófeái között tarthatja számon az "Arany kakukk" és a rangos "Néma sügér" díjat is. "Néma sügér" díj Nemcsak szólóban kíváló, hanem ösztönösen kifinomult ritmikai és összhangzattani érzékének köszönhetően az énekkari előadások és koncertek igazi üdvöskéje. Tarr Vince bácsi féle felbecsülhetetlen értékű fotója (Utlsó sorban, balról a negyedik:Vivone. A zongoránál Vince bácsi.) És végül egy fotó, melyet a 92 éves - méltán legnagyobb zenepedagógusnak tartott - Tarr Vince bácsi keresett elő fiókjából ottjártamkor. Meghatódva mutatta legféltettebb kincsét, ezt a felvételt. Abban a nem kis megtiszteltetésben lehetett része, hogy egy koncert alkalmával zongorán kisérhette a mi Vivonenkat. Csak gratulálni tudunk az eddig elért fényes sikerekhez!!! Reméljük ez csak a kezdet és Vivone pályája soha nem látott magasságokba ível tovább.

2007.06.15. 18:30

Kihívás 3-9. Szerencsére a múltkori őrült csúcsostromló esete nem riasztotta el a vállalkozó kedvű ifjakat a megmérettetéstől. Heten tették magukat próbára a floppytorony építésben. Nézzük külön-külön az aspiránsok felkészültségét, munkáit!  Mint látni fogják hiteles beszámolónkból, tulajdonképpen kár a teljesítményükre pazarolni a bitteket és bytokat.  Mivel jelenleg mindannyian a hárshegyi gyógyintézet vendégszeretetét élvezik, ezért használjuk mi is az ott alkalmazott megszólítást: "Egyeske" szakítva a mester által kitaposott úttal, rögtön új konstrukciókkal próbálkozott. Nevezhetnénk akár kreatívnak is a versenyzőt, ha a legcsekélyebb esélye lett volna újításával érdemi eredményt elérni. De inkább vízszintesen építkezett, mint függőlegesen. Leginkább a "dominó elv" megvalósulását követhettük nála figyelemmel. Egy ideig fontolgatta háromlábú pillérek alkalmazását, mely mosolyt csalt a legmogorvább nézők arcára is.  Végül egy 2 emeletes monstrumot sikerült építenie. Teljesítményének rövid értékelése: Sok hűhó semmiért.    "Ketteske" ismerősnek tűnhet sokak számára. Igen, jól sejtik, Ő a múltkori "őrült" próbázó. Bár pár napja kiengedték a zárt osztályról, és erős nyugtatók hatása alatt állt, de azért arckifejezése most sem volt megnyugtató. Talán az gyógyszerek mellékhatásaként fellépő víziók eredményezték különös építményeit. Pszichiáternek sem kell lenni, hogy egyszerre következtessünk hányatott gyermekkorára és elhanyagolt gerincsérvére. Rögeszmés próbálkozásai most sem vezettek eredményre. Kísérletezett csalással is - a torony oldalról történő megtámasztásával - de... ... ez is kevés volt az üdvösséghez. Teljesítményének összegzése: Nem is vártunk Tőle többet.   "Hármaska" okulva a többiek által elkövetett hibákból - nevesen a feszült légkör teljesítményt csökkentő hatásából - próbált otthonos, nyugodt körülményeket kialakítani magának. Bár az általa telepített zöld esőerdő az idegeire jó hatással volt, de a mozgáskoordinációját nem javította. Nehéz eldönteni, hogy két "csúcsteljesítménye" közül az első...  ... vagy a második a szánalmasabb. Teljesítményének rövid értékelése: Inkább az amazóniai őserdők megmentésére pazarolja energiáit!  "Négyeske" munkája  bíztatóan indult...  ... kevésbé bíztatóan folytatódott...  ... és a végére elfogyott a maradék lendülete is. Teljesítményének rövid értékelése:  Legközelebb figyelmesebben olvassa el a versenykiírást! Nem sátrat, hanem felhőkarcolót kell építeni.   A résztvevők közül "Ötöskében" láttam a legtöbb fantáziát. Már a testhelyzet megválasztása is odaadó, szinte áhitatos elhivatottságról árulkodik.  Időnként asztali áldást mormolva kérte az égiek hathatós segítségét.  Volt aki kinevette...  ... de imája meghallgatásra talált. Rámosolygott a szerencse. Elkészült 3 emelet.  Sőt a 4-dik is!!! De a rutint nem helyettesítheti gregorián énekek és zsolozsmák kántálása. Az ötödik emeletnél megállíthatatlanul elkezdtek zuhanni a lemezek.   Ezt a csalódást már nem tudta elviselni, szinte kivetkőzött magából. 4 biztonsági őr 20 perces közelharc után tudta csak eltávolítani a teremből. Teljesítményének rövid értékelése: Szép karrier előtt álhatott volna... "Hatoska" nem igazán tudta mire vállalkozik. Közel 40 perces eredménytelen próbálkozás után lehetlennek nyilvánította a feladatot. De a Mester fantasztikus világcsúcsáról készült hiteles bizonyítékok előtt kénytelen volt fejet hajtani.  Csekély toronyépítő képességeit "furfanggal" (lásd: csalással) próbálta pótolni.  De 4 szintnél így sem jutott magasabbra.  Miután a bírák figyelmeztették a sportszerű viselkedésre, újra nekilátott a szabályos építésnek. Eddig jutott!!! (No comment.) Teljesítményének rövid értékelése: 00   "Heteske" sem viszi el a fair play díjat. Előbb a már jól ismert üveg köré építéssel próbálta megtéveszteni a zsűrit.  Majd riválisait kezdte lelkileg terrorizálni gonosz pillantásaival. Végül újabb trükközése közben másodszor is lebukott. Így 5 emeletes eredményét törölte a versenyigazgatóság és 3 napra eltiltotta a versenyzéstől. Kemény de igazságos ítélet, amely példát statuálva sportágunk tisztaságának megőrzését szolgálja. Teljesítményének rövid értékelése: 2 év szigorított fegyház.   "Nyolcaska". Mit is mondhatnék Róla?  Eredetileg szőke!!! Gondolom ennyi magyarázat elég. Bár tanácsadót is hozott magával, nem sokra mentek.  Egész eddig jutottak.  Majd elfáradt mind a két idegsejtje... Teljesítményének  rövid értékelése: Szép volt! Ennyi! (Bubutu)

2007.06.13. 19:10

Kihívás 2. (Avagy egy "őrült" kísérlet a csúcs megdöntésére.) Akik figyelemmel követik a floppy-torony építő bajnokságot, azok nem fognak túlságosan meglepődni, hogy ismét egy kudarcba fulladt kísérletről kell beszámolni.  A kezdetben nagy önbizalommal és vidáman érkező versenyző...  ...rövidesen gondterhelt ...  ... majd - ne szépítsünk a valóságon - idegbeteg lett.  Amikor már a második emeletnél leomlott a "torony", furcsa mosolyra húzódott szája és őrült fények cikáztak szemében. Komolyan megijedtem és lassan az ajtó felé araszoltam, biztosítva ezzel a menekülési útvonalamat. De szerencsére az átélt fusztráció a lemezekre irányította mániás agresszív hajlamát. Szinte önkívületben próbálkozott újra és újra, tízszer-százszor-ezerszer. Volt valami félelmetes a dologban...   Végül szakszerű tanácsaim hatására sikerült a második szint. Erre hála isten kicsit megnyugodott. Persze azért az ajtót résnyire nyitva hagytam, biztos ami biztos. Jobb félni, mint megijedni.  A harmadik emeletnél kicsit habzott már a szája és a haja is égnek állt.  De vannak még csodák: sikerült.  Fülsértő kacajától azonban megborzongtam. A negyedik szint építése közben - kihasználva, hogy nem figyel rám - előrelátóan írtam egy gyors sms-t az Országos Ideg- és Elmegyógytani Intézet ügyeletének.  Pont a kellő időben érkeztek. Amikor leomlott az utolsó lemez is, már repült fel a kényszerzubbony. Megnyugtatásként közlöm, hogy a kezelések hatására azóta jelentősen javult állapota. Senkinek ne menjen el a kedve a versenytől, a korházban közölték, vannak még szabad ágyak. Hát rajta! Lehet próbálkozni! (Bubutu)

2007.06.13. 17:23

Újra csúcson a magyar foci!  Sokan és sokszor leírták már a magyar labdarúgást. Kijelentették, hogy fiaink messze járnak a nemzetközi élvonaltól és köszönő viszonyban sincsenek a modern focival. Pedig, ha látták volna a "Fényeses" utánpótlás játékosok legutóbbi mérkőzését, biztos nyomban megváltoztatták volna a véleményüket. Hogy mire alapozom e kijelentést? Hát lássuk! Következzen a meccs összefoglalója. A mérkőzés eleje sajnos a kritikusokat látszott igazolni. A kezdőrúgásnál még igen indiszponáltak voltak a játékosok, talán a nem megfelelő bemelegítés és a szokatlanul nagy nézősereg (1 fő, azaz én) okozta stressz hatására. (Amúgy mint látható üres lelátók előtt folyt az "öldöklő" csata.) Csak harmadszorra sikerült eltalálni a leállított labdát, akkor is csupán talppal bírta arrébb pöccinteni a játékszert az ifjú titán.  Ami ezután következett, az a megszokott "magyar stílus" volt. A játékosok csak keresték a labdát...   ... és keresték (kezdetben lelkesen) ...  ... és keresték. (Majd az állóképesség hiánya miatt egyre fáradtabban, már-már feladva a reményt.) Egyszer majdnem sikerült rálelniük, amikor egy labdaszedő fiú visszagurította a pályára, pont egyikük lábe elé, de sajnos ezt az esélyt is elszalasztották...  ... így folytatódott tovább a keresés. Ki balra, ki jobbra vélte azt megtalálni. Ez zajlott mintegy 88 percig. Már épp lemondóan elkezdtem hazafelé szedelőzködni, amikor hirtelen felkiáltott egyikük: - Itt van!!!! Megtaláltam!!!  Ami a mérkőzés hátralevő 2 percében történt, az maga volt a varázslat. Az reményt adhat a legpesszimistább focidrukkernek is. Mi történt? A két csapat rögtön vitába keveredett a megtalált labdával kapcsolatban. Ki jön bedobással? Kiről ment ki a partvonalon túlra? Egyre feszültebb lett a hangulat, lassan elszabadultak az indulatok. Előbb csak lökdösték egymást, majd... ... legnagyobb klasszisunk igazi világsztárhoz méltó megoldással rukkolt elő. Ilyet még hazai labdarúgó pályán nem láthatott a nagyérdemű. Egy laza mozdulattal derékból hirtelen előrehajolt...  ... mint a villám sújtott le fejével a meglepődéstől megkövült ellenfélre.  Az előbb megtántorodott...  ... kibillent egyensúlyából...  ... és mint egy zsák homok dobott egy hátraszaltót dupla csavarral majd a talajon landolt. (Ezzel mintegy rögtön bizonyítva, hogy férfi talajtorna válogatottunk sem szenved hiányt a tehetséges utánpótlásból.) Eddig is lenyűgözve figyeltem a jelenetet, de valljuk be őszintén, ez csupán egy klasszis megoldás másolása lett volna. (Gyengébbek kedvéért: Zidane kontra Materazzi.) De egy őstehetség arról ismerszik fel, hogy új elemeket is képes kitalálni és alkalmazni. Tehát játékosunk nem fejezte be ilyen sablonosan az akciót, hanem egy hatásos fojtó fogás után bal horoggal zárta le a nézeteltérést. Szenzációs mozdulat volt!!!   (Azóta természetesen kötelező tananyagként szerepel a híres football akadémiák tananyagában. Serdülő ifjak nézik meg napjában tucatszor a lassítást, hogy a legapróbb részleteket is az agyukba véssék. Csötönyi Sándor, a bokszválogatott szövetségi kapitánya is meghívta keretébe játékosunkat.) Az öreg futballrókák is elégedetten dőltek hátra karosszékeikben és csettintettek nyelvükkel egy ilyen parádés megoldás láttán. Mások nem akartak hinni a szemüknek: - Van ilyen? Vagy csak a szemem káprázik? A nemzetközi szakújságírók rögtön 20 hellyel előbbre sorolták a magyar válogatottat. Így immár a 188.-ok vagyunk rögtön az Albán nemzeti 11 után. Éljenek az aranylábú fiúk! (Bubutu)

2007.06.10. 16:03

Sondoku frizura  Szerintem kevesen tudják Andi "néniről", hogy a Testnevelési Főiskola elvégzése elött - folytatva a családi hagyományokat -  fodrásznak készült. És nemcsak készült, hanem annak rendje és módja szerint el is végezte a 3 éves képzést és mestervizsgát is tett. Rövid ideig dolgozott is az Állami Fodrász Kisszövetkezet Üllői úti szalonjában. Az már csak a sors csalfa játéka volt, hogy egy Fodrász - Kozmetikus röplabda gálán felfigyelt tehetségére az akkori szövetségi kapitány és rábeszélésére beiratkozott a TF-re. Így lettünk szegényebbek egy fodrásszal, de gazdagabbak egy remek testnevelővel. Természetesen a megtanult hajformázási trükköket azóta sem felejtette el, hiszen a tanári fizetés mellett ezzel egészíti ki keresetét. Szívesen vállalja az ismerősök, kollégák és néha diákok hajkoronájának rendbetételét is. Legutóbb nem könnyű feladatra vállalkozott. Ónodi sensei kérésére egy hagyományos japán sondoku frizurát kellett elkészítenie a májusban 23-dik alkalommal megrendezésre került Nemzetközi Összharcművészeti és Önvédelmi Gálára. A szinte szálanként összefont varkocsok elkészítése több mint 2,5 órán keresztül zajlott. Aki látott már csipkeverőket dolgozni 20-30 szállal egyszerre, az nagyjából el tudja képzelni ennek a hajformázásnak a bonyolúltságát.  A "copf"-okat összefogó sárga selyemszalagok az ősi hiedelmek szerint szerencsét és áldást hoznak viselőjükre.  Voilá! Elkészült a nagy mű!  A hajviselet nemcsak a japán nemesi rang kifejezésére szolgált, hanem gyakorlati szerepe is volt. Harc közben egy-egy gurulásnál, esésnél, netán fejre mért ütésnél csökkentette annak erejét, mintegy természetes bukósisakként funkcionálva. A végeredmény. Egyébként ezt a hosszadalmas procedúrát minden harc vagy katonai felvonulás előtt végig kellett tűrniük az ősi mestereknek. Önfegyelem fejlesztésnek sem utolsó. És  büszke, elégedett viselője. (A torna után elmesélte, hogy még a távol-keleti mesterek is elismerően gratuláltak hozzá, az európaiak pedig szinte a csodájára jártak.) Már csak egy borotválkozás hiányzik...  ... és nyugodtan hajthatja álomra fejét az elkövetkezendő nagy küzdelmek előtt...  .. hogy aztán együtt örüljünk a megszerzett abszolút győzelemnek. Gratulálunk! (Bubutu)

2007.06.10. 13:24

Újabb hihetetlen csúcs! Csakhogy kétség se férjen hozzá, hogy ki ma sportágunk legnagyobbja, újra a kezembe vettem a floppykat. Az eredeti csúcs beállítása mindössze 5 percig tartott. Akár itt szögre akaszthattam volna a stoplis toronyépítő cipőmet, akkor is bevonultam volna a floppytorony építők hallhatatlanjai közé.   Újabb 2 perc múlva már kész a 8-dik emelet is.  És amit még a legfanatikusabb rajongók sem tudtak elképzelni. Helyén van a 9-dik emelet. 9 EMELET!!! A 10-dik emelet is szinte elkészült, amikor egy 8-as erősségű földrengés és a nyomában keletkező cunami másfél perc alatt nagynehezen romba döntötte az építményt. Mi lett volna, ha nincs ez a természeti katasztrófa??? Hol vannak a határok??? Elképesztő! (Bubutu)

2007.06.10. 12:31

Kihívás 1. Természetesen nem maradt viszhang nélkül a nagyszerű toronyépítő csúcs. Számtalan klubb, baráti kör és egyesület alakult felhívásunkra országszerte. Fiatal, lelkes - de mint később kiderült, igencsak amatőr - kihívók jelentek meg sportágunk szinterén.  Semmi eredeti ötlet, semmi improvizálás. Csak a mestertől (vagyis Tőlem) ellesett technika suta utánzását láthattuk. Ez önmagában nem elég egy fantasztikus csúcs megdöntéséhez. Mit megdöntéséhez, még megközelítéséhez sem!!!  Szegény negyedik emelet is már olyan rozogára sikerült, hogy csak össznépi fohászkodás tartotta talpon az építményt.  Amit most  látnak, az volt a "csúcs". Ha lehet ezt csúcsnak nevezni. Holmi sovány kis öt emeletet. Ennyit kisdobos koromban is tudtam építeni, hátratett kézzel, csukott szemmel, ellenszélben a hullámvasúton.  A hitelesítő zsürinek nem sok dolga akadt.  Pontosabban semmi. Az elnök egykedvűen pasziánszozott a szomszéd asztalnál. És ennyi... No comment!  Ezután már csak egymással versenyeztek a kihívók. Világossá vált számukra is, hogy ellenem nincs esélyük. Ha megkérdeztek volna, ezt szívesen megmondom nekik előre is. Az újabb rajt után fél órával.  Mondhatni fej-fej melletti kűzdelem.   Újabb fél óra elteltével...   Még mindig öldöklő a harc.  :)))) Egy néző is erre tévedt.  Egy sajnálkozó pillantás.  Ha nem megy szabályosan, akkor egy kis bunda. (Természetesen egyéb segédeszközök felhasználását tiltja a nemzetközi szabályzat.)  Az  eredmény javulása viszont óriási volt, mintegy 200 %-os. Egy emelet helyett már kettő is sikerült. :))) Egy irígy pillantás.  A kis naív azt hitte, hogy nagyobb üveggel nagyobb torony fog sikerülni.  Rosszul hitte...  Itt már a versenyzőn a teljes idegi fáradtság jelei mutatkoztak. Azt sem tudta, merre van fent és lent. Még 2-3 órán át próbálkoztak, a képen látható "sikerességgel".  Végül nem maradt más dolguk, mint feladva a kísérletet összepakolni és más sportág után nézni. (Bubutu)

2007.05.21. 09:54

DVD-torony Tisztelt Nagyérdemű Publikum! Fantasztikus ez a 2007-es esztendő. A Világ csodálkozik, és nem jut szavakhoz az ámulattól. Igen. Egyik ragyogó csúcsjavítást követi a másik. De miért kellett ennyi ideig várni a csodát? Nem régen született meg a „phloppy disc”-toronyépítési  Világrekord, és máris itt az újabb eget rengető diadal. Kis országunk ismét a világ figyelmének a középpontjába került ezzel a felülmúlhatatlan produkcióval. Hogy mi is történt? Megszületett a „DVD”-toronyépítési Világrekord. Míg a floppy-tornyot egy lelkes,  rendkívül tehetséges de „amatőr” fiatalember építette, addig a DVD-torony már valódi „profi” munka, melyet a „Dreher Bak 1854” szponzorált. Hát lássuk, mi, hogyan készült!     Íme a stabil alapok, amelyet a „Dreher Bak 1854” biztosított. Az első szintek születése. (A háttérben nem kupi látható, hanem az alszponzorok gondos munkával elrendezett hirdetései; mint pl.: a „Szókereső”, a „Fa”, az „IKEA”, stb. és természetes az építkezés „tégláit” szolgáltató TDK és Benq.) Az 5. szint magasságában. A torony egyre nagyobb magasságok felé tör. (6. szint) Ez a magasság már-már szédítő, ha az ember lenéz a mélységbe. (7. szint) A gyengébb idegzetű nézőink most álljanak meg a dokumentációk megtekintésében… már a 7. szint is hátborzongató, de ami ezután jön… az egyszerűen félelmetes. Senkinek nem kívánom, hogy a torony közelében legyen akkor, amikor az arab terroristák a repülőgépükkel megcélozzák a „Dreher Bak 1854 DVD-tornyot”. (8. szint) Ez alkalommal közöljük: a torony megszületése olyan sikert hozott szerte a nagy világban, amely arra ösztökél bennünket, hogy a torony nagyított másolatát (1:10000) DVD-formájú vasbeton-lapokból is felépítsük az utókor számára. FELHÍVÁS: Végül felhívással fordulok a Nagyérdemű Publikumhoz: Az a tervem, hogy a közeljövőben 100 $-os kötegekkel egy 10 m magas, és 100 €-os kötegekkel egy 20 m magas tornyot építek. Ehhez kérem az Önök segítségét. Rengeteg „téglácskára” lesz szükségem, melyet jótékony adományok gyűjtésével szeretném előteremteni. Ezért kérek MINDENKIT, hogy jövedelme … %-val járuljon hozzá eme igazán jelentős csúcsbeállítási kísérlet sikeréhez. Ezen tett rövid időre jelképe lehet az önzetlen összefogásnak. (Ha Neked is van zsebpénzed, Rád is számítok.) Természetes mindenki visszakapja a pénzét – ha 10 percen belül megtalálja a kupacban. (Szerző: Miklós Zoltán)

2007.05.17. 19:17

Ginisrekord  beszámoló (Nem teccik a hejjesirás? És? Közöd???) Reggel már éreztem, hogy nagy dolgra vagyok ma hivatott. Meg sem állok a világhírnévig! Az alapanyag: szabványos floppy disk. (TDK, MF-2HD) A kihívás egyszerű: Minél magasabb torony építése. Célom a japán bajnok (Isuzu Tanaka) csúcsának megdöntése volt. Természetesen eddigre már túl voltam egy hosszú felkészítő edzőtáboron és 5 tanítási órán. Az alapok lerakása talán a legfontosabb. Biztos kéz és jó idegek kellenek hozzá, hogy a meglehetősen csúszós felületen is stabilan álljon az építmény. Mondanom sem kell talán, hogy ez nem okozhatott gondot. És jött a következő emelet. Lazán, könnyedén, ahogy azt vártuk.  A harmadik emeletnél már elakadt a nézők lélegzete. Egyre nagyobb és nagyobb tömeg gyűlt össze. Mindenki látni szerette volna az új csúcs születését.  Egymást tiporva próbáltak közelebb jutni az asztalhoz, hogy véletlenül se mulasszanak el egy pillanatot sem ebből a történelmi sporteseményből. A biztonsági szolgálat kénytelen volt erősítést kérni a központtól. Elkészült a negyedik emelet is. Fantasztikus!!! Mikor az ötödik emelet is a helyére került óriási éljenzés és taps tört ki. Ez lett majdnem a gigászi vállalkozás végzete. Az óváció által keltett hanghullámok megremegtették a tornyot. Láthatóan megbillent, de hála a már dícsért kitűnő alapozásnak kibírta ezt a vészhelyzetet is. Mindenki nagyon megijedt, ezután pisszenés sem volt a teremben. Még a légy zümmögését is hallani lehetett. Már csak egy emelet hiányzott a csúcsbeállításhoz. Élve a szabályok adta lehetőséggel, rövid 3 napos pihenőt tartottam, erőt gyűjtve a további megpróbáltatásokhoz. A közönség természetesen nem mozdult. Senki sem akarta feladni a már kiharcolt helyét. Néha támadt csak egy-egy kisebb mozgolódás, amikor a karitatív szervezetek ételt és italt osztottak a kimerült közönségnek. Az iskola énekkara gregorián énekekkel tartotta a lelket az elcsüggedőkben. Ezek nem voltak sokan. Mindenki bízakodott, mert érezték, hogy kivételes tehetséggel van dolguk. A hatodik emelet építése közben szinte tapintható volt a feszültség a levegőben. Síri csend. Többen rosszul lettek, néhány szívbeteget a sűrgősségi ügyeletre szállítottak a mentők. 18 óra 23 perc 41 másodperckor végre helyére csusszant az emelet utolsó darabja is, ezzel beállítva a megdönthetetlennek hitt rekordot. És még nem volt vége! Ami ezután következett, az maga volt a csoda. Aki ott volt és élőben láthatta, az 50 év múlva is könnyes szemmel mesél róla az unokáknak a meghatódottságtól. Ilyen varázslatok jó ha száz évenként egyszer születnek. Szinte felfoghatatlan az a könnyed mozdulat, laza elegancia, ahogy a hetedik (igen, jól olvassák, nem elírás: a HETEDIK) emelet darabjait a helyükre illesztettem. Na igen, ezt nem lehet tanulni, erre születni kell! Új világcsúcs!!! Lenyűgöző, utánozhatatlan rekord!!!  És végül a dráma. Szem nem maradt szárazon. Megfáradt nyugdíjasok és zsenge pánkok zokogtak egymás vállára borulva. A  nyolcadik emelet oldalfalai is álltak már, amikor egy selejtes lemez került a kezeim közé. Nem volt esély, ilyen magasságnál. Még az én tapasztalatom és zsenialitásom is kevésnek bizonyult... Ekkora balszerencsét! Meglehetett volna a nyolcadik szint is. De ami késik, nem múlik! Némi erőgyűjtés után újra megpróbálom. Nem adom fel! Felhívás: Kihívókat keresünk a NAGY BAJNOK (ez én lennék) ellen! :)) Olyanok jelentkezését várja a nemzetközi szövetség, aki legalább 8 emelet magas floppy várat tud építeni, és ezt megfelelő fotóval bizonyítani is tudja. Győzzön a jobb!!! A közvetítés szponzorálta a TDK Manufakturing Company. Az csúcsdöntéshez használt lemezeket nyilvános árverésre bocsátjuk, a bevételből az ifjú toronyépítő tehetségeket támogatjuk. (Bubutu)

2007.05.16. 10:23

Süni Ez a történet is jó pár éve kezdődött. Klári néni valamelyik végzős osztályától ajándékba kapott egy sünit. Mivel otthon a másfél szoba garzonban nem fért el a műanyag rózsacsokor és a porcelán harkály között, ezért a tesi tanáriban talált neki megfelelő helyet. (Mindannyiunk legnagyobb és őszinte örömére.) Természetesen a főfalon, a bejárattal szemben. Ahogy gyanútlanul belép ide egy-egy kedves látogató, rögtön megakad a szemük valami furcsaságon. Megfigyeléseim szerint hirtelen megtorpannak, elfelejtenek lélegzetet venni, pupilláik pedig egészen kitágulnak, hogy a derengő félhomályban kószáló fotonokat jobban át tudják szűri retinahártyájukon és élesebben tudjanak fokuszálni az adott pontra. Aztán remegő kezekkel, szinte vaktában a villanykapcsoló után kutatnak, tekintetüket egy pillanatra sem levéve "onnan". Végre megvan a kapcsoló. Villany fel. Nem hisznek a szemüknek. Hát mégsem csak az árnyak játszottak velük? Tényleg ez a valóság? Beleütközve az asztal sarkába, kishíján feldöntve a nyomtatót zsibbadó lábakkal közelebb botorkálnak. Most már hinni kell, nincs mese. Tisztán és jól kivehetően dudorodik valami elöl a sünin. Nehéz eldönteni, hogy pontosan hol. A hasán, vagy lejjebb??? És akkor felcsendül a már 1000 X  feltett kérdés: "MI AZ OTT NEKI?" A probléma objektív és szakszerű megválaszolásához alaposabb vizsgálatra van szükség. Nézzük meg figyelmesen előbb balról...  ...aztán jobbról is, mintegy körüljárva a témát. A 2002-ben összehívott és perdöntőnek kikiáltott konzílium sem tudott közös nevezőre jutni. Az alábbi lehetőségeket vázolták fel jegyzőkönyvükben: 1. A süni szakszerűtlen orvosi ellátásban részesült, mikoris a köldökzsinórt nem megfelelő módon vágták el. Ebben az esetben jogosan követelhet kártérítést a korháztól, kb. 1,5 millió forintot. 2. A vacsorára elfogyasztott gombóc nagyobb volt a szokásosnál és így sziluettje átnyomódik a hasfalon. 3. A sünigyárban épp a farokfelvarró részlegen szólította meg valaki. Udvariasan megfordult, így a feneke helyett előre került a dudor. 4. Fiú süniről van szó. (Érdekes, hogy ezt a verziót leginkább a lányok favorizálják...) Ennek az elméletnek ellentmondani látszanak az alulról történő megfigyelések tapasztalatai. Mintha inkább lány süni lenne. Vagy esetleg hímnős???  A mai világban ez sem lenne meglepő, így tehát ezt az alternatívát sem zárhatjuk ki.  Végső soron a szivárvány minden színében pompázó díszes sünkabát inkább arra enged következtetni, hogy a trendi divatot követő süni: LÁNY. Így hát névadáskor nem véletlenül esett a választás a Süni Iringó névre. Kedves Klári! További sok szép és főként érdekes ajándékot kívánok Neked tanári pályádon! (Bubutu)

2007.05.15. 10:43

Egy nehéz nap... Párás, fülledt, az ilyenkor megszokottnál is forróbb időjárás. Mindenki keményen dolgozik, teszi a dolgát. Nehéz kibírni még árnyékban is. Talán csak egy medence partján lenne jó. Vagy a portán?!!!! :) 11:05 Zoli bácsi gondosan választotta ki megfigyelőhelyét. A tornác üvegburkolata jótékonyan szűri meg az égető napsugarakat. A néha-néha meglebbenő szellő hűsíti gondterhelt homlokát. 11:15  Innen mindent jól lát. Észrevétlen se ki, se be nem juthat senki. 11:32 Az éberséget nagyban veszélyeztetné az ilyen körülmények között könnyen fellépő folyadékhiány. Rontaná a koncentrációt, a logikai és koordinációs képességeket. 11:48 De hősünk semmit nem bíz a véletlenre. Alaposan felkészült a várható megpróbáltatásokra. Egy üveg már üresen álldogál lábainál, a másik kettő alján még csörgedezik némi nedű. Kifinomult izlésének ékes bizonyítéka, hogy először a legjobb francia pezsgővel végzett. Bolti ára: 12.480 Ft + üvegbetét. (a la Tesco) 11:55 Figyelmét nem kerülheti el semmi sem. 12:01 Úgy tesz, mintha olvasna...  12.08  ...de ez ne tévesszen meg senkit! Ez csak álca. 12.17  A szükséges pillanatban leengedi az újságot, felemeli fejét és szúrós tekintetét körbejáratja. Ennyi elég ahhoz, hogy bárkinek inába szálljon a bátorsága és messze elkerülje még az iskola környékét is. 12:20 Mikor nyugtázza, hogy rendben minden, bajsza alatt elmosolyodik és folytatja az őrködést. Tanítás napok óta nincs. Senki nem mer bemenni. Se tanár, se diák. Várjuk a rossz időt. Hátha akkor behúzódik őrhelyéről. Várunk... (Bubutu)

2007.05.09. 18:06

A "mérőedények" rejtélye Talán sokaknak fel sem tűnt még. Pedig itt van az orrunk előtt. Életünk szerves része. De kezdjük az elejétől: Sok-sok éven át, még általános iskolás koromban, hazafelé menet kíváncsian tekintgettem a kerítésen túlra. A kertben egy érdekes szerkezet állt. Mindig élt bennem a vágy és a remény, hogy egyszer közelről is szemügyre vehessem ezt a titokzatos tárgyat. És ahogy a vicc is mondja: "A lepényhal meg először, a rémény hal meg utoljára." Oly hosszú idő után, most alkalmam van végre közelről megnéznem!!!! Mennyei öröm. Már a kerítésen át jól kivehető, amint rendíthetetlenül áll megszokott helyén, immár évtizedek óta. Közelebb érve lassan kibontakozik az impozáns szerkezet. 3 lábú állványzata stabilan áll a füves terepen is. Jól kialakított tartóiból véletlenül sem tud kibillenni a két ragyogó kék - bár mára kissé napszítta - edény. A fémváz sajnos már elvesztette hajdani fényét. A fehér festék már itt-ott lepattogzik, de így is remekül bírta több évtized időjárási viszontagságait: forróságot, napsütést, esőket, havazást, fagyokat.   Figyelmesebben vizsgálódva rejtélyes feliratot fedezhetünk fel az oldalán, melynek hajdanán fontos azonosító szerepe lehetett:" SZ BP 47 F". Sajnos belekukkantva szomorú látványban lehet részünk. Mindkét edény alja likas. Az egyiké szinte teljesen hiányzik, de a másik is hiányos. Lehullott virágszirmoknál többet nem találunk benne. Közelebbről is megnézzük. A két edényt gondos kezek - a még nagyobb biztonság miatt - ügyesen összedrótozták felül. Így már kifogástalan a stabilitás. Egykori funkcióját tökéletesen betölthette -valószínüleg meteorológiai megfigyelésekhez használt csapadékgyűjtő edényekről van szó - egy csepp víz sem loccsanhatott ki belőlük. Alúlról is szemrevételezve őket, az a véleményem, hogy már nem is fog. És felmerülnek kérdések: Kié a szerkezet? Nem hiányzik senkinek? Talán leselejtezték? Akkor miért nem dobták ki? Hajdanán a MÉH vállalat jelentős összeget adott volna ennyi hulladék fémért. Már akkor is pazaroltak? (Ez csak költői kérdés volt.) És a legfontosabb: Régebben ez a terület (talán még most is) a Fényes-é volt. Mi vagyunk ennek a remek darabnak az igazi örökösei???? Nem kellene jobban megbecsülni? Nem kellene felújítani ezt a muzeális darabot? (Főként azért, mert a gyerekkoromra emlékeztet.)  :)) Vessünk még rá néhány pillantást! Igazán megérdemli. Ki tudja, mennyi ideig tehetjük még meg? Ezért mondom bíz Nektek: Örüljetek, ha a tóhoz megyünk futni tesiórán, mert kifelé és befelé is valahányszor megcsodálhatjátok e ritkaságot! Ámen (Bubutu)

[14-1]