Fényes Elek élete és munkássága
1807 - 1876

Munkájának eredményével, a statisztikával nap mint nap találkozhatunk:újságokban, rádióban TV-ben, de még akkor is, ha kiszámítjuk iskolánk, osztályunk, vagy akár saját tanulmányi, vagy sportátlagainkat, eredményeinket.
Az út, ami idáig vezetett, hosszú és nehéz volt, és ezen az úton hazánkban Fényes Elek az elsők között indult el.

Ki is volt ő?

"Fényes Elek azon ritka hazafiak egyike, kik életük egyetlen feladatává tűzték ki: ernyedetlen fáradozással munkálkodni a haza javán, annak jó- és balsorsában egyaránt, s kik feladatuk megoldásában nem kímélnek fáradtságot, áldozatot ...",így írt Fényesről egykori kortársa.
Fényes Elek 1807. július 7-én született a Bihar megyei Csokaj községben. Édesatyja, Fényes Antal nem csupán az őseitől örökül kapott latin nyelvű klasszikusokat és törvénykönyveket olvasgatta, hanem házába rendszeresen hozta a posta a magyar nyelvű hírlapokat, és megvásárolta a hazai ismeretterjesztő irodalmi kiadványokat. Ebben a környezetben tanulta meg a gyermek Fényes Elek a könyv tiszteletét, majd szeretetét.

Hat éves volt, amikor atyja a debreceni református kollégiumba adta. 1822-ben Nagyváradon bölcsészetet, majd két év múlva Pozsonyban jogot tanult. Itt került először kapcsolatba a statisztikával. Pozsony más szempontból is jelentős állomás az ifjú Fényes életében. Itt kezdi meg közéleti tevékenységét. Tanúja lehetett a reformkor nyitányát jelentő 1825 - 27.évi országgyűlésnek. Ebben az időben ment végbe egyéniségének és nézeteinek végleges kialakulása is.

Pozsonyban részt vehetett az országgyűlési ellenzék rohamcsapatának, a jurátus ifjúságának utcai és színházi tüntetéseiben, az ellenzék vezéreinek nyilvános ünneplésében, és az udvari párthoz tartozó főuraknak és követeknek adott macskazenében.

Az 1830. évi országgyűlés szónokait már nem a karzatról hallgatta, hanem mint hites ügyvéd - 22 éves korában megszerezte az ügyvédi oklevelet. Az országgyűlési tárgyalásokon személyesen részt nem vevő ellenzéki érzelmű mágnásokat helyettesítve annál az asztalnál ült, amelynél két évvel később Kossuth készíti jegyzeteit az "Országgyűlési Tudósítások" részére. Ekkor döbben rá Fényes, hogy a reformországgyűlés szónokai alapos tárgyi tudás nélkül beszélnek az ország gazdasági, nemzetiségi, vallási és egyéb kérdéseiről. Felhagy a jól jövedelmező ügyvédi pályával, és minden erejét olyan mű létrehozására fordítja, mely reális adatokat szolgáltatna az ország közállapotának megismeréséhez.

Apja 1831-ben a korelajárvány áldozata lett. Fiai az ősi birtokot maguk között fölosztották. Fényes Elek birtokrészének bérbeadásával biztosítani tudja anyagi függetlenségét, tudományos munkájának feltételeit. Mielőtt Fényes Elek munkásságát vizsgálnánk, vessünk egy pillantást a korabeli statisztika jellemzőire.

A statisztika a XVIII.sz. folyamán emelkedett tudományos színvonalra. A fiatal tudományág magyarországi elterjedése a nyugati egyetemekről hazatért tanárok és lelkészek közvetítésével indult meg. A statisztika terjesztéséből részt vállaltak a szépirodalom legjelesebb művelői: Kazinczy, Batsányi és Révay is. A fejlődés elősegítésén még sokan munkálkodtak, de eredményeik elenyészőek maradtak. Ha egész Európára nézve vizsgáljuk a statisztika fejlődését, elmaradásunk még jelentősebb, mert Európában a tőkés gazdálkodás elterjedésével a XVIII-XIX.sz. fordulóján a fejlettebb országokban már létrehozták az állami statisztikai hivatalokat.

Ilyen előzmények után és ilyen feltételek mellett kezdte Fényes Elek statisztikai pályafutását. Első műve 1863-ban jelent meg "Magyarország és a hozzácsatolt tartományok mostani állapotja statisztikai és geográfiai tekintetben" címen. Ez a mű új korszakot nyitott a hazai statisztika fejlődésében. A mű további 3 kötetének megjelenése után az Akadémia 1840-ben nagydíjjal ismerte el Fényes Elek munkásságát. Ennek a könyvének nyomtatásakor családjával együtt Pestre költözött. Műveihez az adatokat személyes kutatómunkával, utazásai során, és széles körű levelezéssel szerezte meg. Munkásságát kortársai nagy elismeréssel fogadták. A tudományos és a politikai életben csakhamar ismertté vált Fényes Elek neve. Az MTA levelező tagjává választotta. 1847-48-ig az Iparegyesület Hetilapját szerkeszti. Kapcsolata a haladó körökkel szoros. Ezt tükrözi, hogy pl. Kossuth Lajos is segít Fényes Eleknek anyagot gyűjteni. Pályájának csúcsára 1848-ban érkezik. Jelentős szerepet vállal a forradalom előkészítéséban. Ekkor írta róla Széchenyi: "Fényes Elek a magyar Marat".
Aktívan részt vesz a "Nemzeti Kör" munkájában, majd megbízzák az Országos Statisztikai Hivatal megszervezésével és vezetésével. Addig állott a hivatal élén, míg a kormány székhelyét át nem tette Debrecenbe. Ezután a forradalmi vésztörvényszék elnöke lett.

Pályája derekán jelenik meg második nagy műve, a háromkötetes "Magyarország statisztikája", amellyel 1843-ban ismét elnyerte az Akadémia nagydíját. Első két nagy műve után kiadta újabb munkáját, a "Statistik des Königsreiches Ungarn"-t, 1844-ben egy terjedelmesebb vitairatot, 1847-ben "Magyarország leírása" c. művét, ebben az évben jelenteti meg a "Magyarország gazdatiszti névtár"-át is. 1848-ban adják ki Komárom megye statisztikáját. Ez tervbe vett nagy munkájának, a "Magyar birodalom statisztikai demográfiai és történeti tekintetben"-nek az I.kötete, mely tökéletes feldolgozásnak mondható, s a népmozgalomról is kimerítő adatokat közöl. Igen munkaigényes feladat volt az 1851-es "Magyarország geográfiai szótára, amelyben minden falu és puszta körülményesen leiratik" elkészítése, amely tartalmazza hazánk összes helységének leírását.

Ezen kívül nagyszámú cikk és gazdag levelezési anyag jellemzi Fényes Elek statisztikai munkásságát, hirdeti tudósi és emberi nagyságát. Emberi magatartását az igazi tudós szerénysége jellemzi. "A Magyarország statisztikája" c. könyvében írja: "Munkám egyébiránt csak próba gyanánt tekintendő, amely lépcsőzetéül szolgáljon egy másiknak jobb és hibátlanabb munka készítésére, s ha csak egy téglát is hordtam a közjó roppant épületéhez, úgy tartom polgári kötelezettségemet szűk körömhöz képest, eléggé teljesítettem".

A szabadságharc leverése után Fényes Elek is bújdosni kényszerült, de tudományos munkáját nem hagyta abba. Ennek köszönhette, hogy 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. A rövidesen megalakult statisztikai bizottságban azonban már nem kapott helyet. A meghasonlott tudós a Pesti Hírlap szerkesztésében vett részt. Életének utolsó szakaszát a Fővárosi Statisztikai Hivatal alkalmazásában töltötte el. 1876. július 23-án Újpesten halt meg.

Iskolánk 1957-ben, születésének 150. évfordulóján vette fel Fényes Elek nevét, aki életét és vagyonát áldozta azért, hogy elősegítse a magyar statisztika fejlődését. Életművének megismerése, emlékének ápolása iskolai hagyományaink közé tartozik.