A szájhagyomány szerint - amit a helyi református lelkész jegyzett fel - Csokalyhoz regényes, kedves történet fűzi a Fényeseket. „ A család egyik sudár, fekete bajszú tagja még az ősidőben főúri vagy fejedelmi aggszűz kisasszonytól egyetlen forró csókért kapta volna ezt a gyönyörű falut, melynek ezentúl Csókalj, később Csokaly lett a neve.”

A községben több régi kúria volt, neves földbirtokos családok lakták, akik a közéletben, főként a közigazgatásban töltöttek be jelentős szerepet. Az itt élők - a 18. századra jellemző nemesi építkezésnek megfelelően - a század közepére kétmenetes, hatosztatú, szabadkéményes lakóházakat építettek.

Ilyen lehetett a Fényes kúria is, ami a 19. század első évtizedeiben nyerte el végleges formáját. A meghitt hangulatot sugalló épület a késő barokk és a helyi hagyományok formavilágát ötvözte. Falán valamikor emléktábla állt a következő szöveggel: „Itt született 1807. július 7-én Fényes Elek magyar földrajzi író. Ezt az emléktáblát tisztelői állították 1890-ben.”

A kúria az eredeti tulajdonjog megszüntetését követően egy ideig kultúrotthonként működött, majd gabonát tartottak benne, vagy éppen dohányt szárítottak a már rozzant tető alatt. 1991-ben még nyeregtető védte az épületet, de ekkor már beázott, ajtó és ablak nélkül állt. A helyi lelkipásztor vetette fel a gondolatot, hogy a jellegzetes árkádsor megmentésével, az udvar rendbetételével kialakítható lenne egy emlékpark.

Dukrét Géza közbenjárására a Fényes kúriát – a többi Csokalyi kúriával együtt - 1991-ben felvették a műemléklistára. Az épület megmentése érdekében azonban - mivel nem volt gazdája - nem történt semmi. A kilencvenes évek alatt a falak egy részét megbontották, elhordták. 1997-ben már nem lehetett bejutni az épületbe, 1998-ban pedig már csak a csupasz árkádsor falak álltak.

A fordulat 2000 elején következett be. Cservid Levente fiatal székelyhídi tanár - aki időközben adatokat gyűjtött a nagy statisztikus életéről - felkereste a Műemlékvédő és Emlékhely bizottságot. Javasolta, hogy próbáljanak közösen pályázni az épület restaurálására. Sajnos az épület akkor már olyan állapotban volt, hogy restaurálása lehetetlenné vált. Így elhatározták, hogy Fényes Elek halálának 125. évfordulóján emléktáblát állítanak, amelyet 2001. július 22-én el is helyeztek a templom külső falán.

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság közgyűlésén határoztak a Fényes Elek díj megalapítását is. A díjhoz tartozó emlékplakett elkészítéséhez a Magyar Honismereti Szövetség is segítséget nyújtott. Később Dukrét Géza javaslatára megalakult a Fényes Elek Társaság is, melynek céljai között a statisztikus földrajztudós nevének köztudatban való megőrzését, szellemi hagyatékának ápolását, a szülőház maradványainak emlékparkká alakítását fogalmazták meg. A Társaság elnökéül Cservid Leventét választották. 

Fényes Elek ( 1807- 1876 )

Statisztikus és földrajzíró, született Csokalyon, Bihar vármegyében 1807. július 7-én, meghalt 1876. július 23-án Budapesten.

Középiskoláit Debrecenben, bölcsészeti tanulmányait Nagyváradon, a jogot Pozsonyban végezte.

1828-ban ügyvéd lett, majd a pozsonyi diétákon, mint távollévő mágnások követe volt jelen.

1835-ben Pesten telepedett le, úgy a sajtóban, mint közhasznú egyesületekben jelentős szerepet játszott.

Érdemei elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1837-ben - első nagy statisztikai munkájának megjelenése után - levelező tagjává választotta.

Az 1848-as első felelős magyar minisztérium megalakulása után Szemere Bertalan belügyminiszter osztálytanácsossá nevezte ki és az országos statisztikai hivatal szervezését és vezetését bízta rá.

Később a forradalmi vészbíróság tagja lett és hosszas üldöztetés után fogságba került. Kiszabadulása után visszatért irodalmi munkáihoz.

1857-ben az első általános magyar biztosító társaság ügyosztály főnöke lett, majd később állásáról kénytelen volt lemondani.

Az Akadémia 1858-ban rendes tagjává választotta, de mivel székét nem foglalta el, az Akadémia tagjai sorából törölte.

A hatvanas években a Pesti Hírnöknél való tevékenysége miatt elvesztette barátai bizalmát és biztos jövedelem nélkül, mint a fővárosi statisztikai hivatal díjnoka fejezte be pályafutását.

Magyarország statisztikájának és honismeretének megalapítója volt, művei ma is forrásmunkák. Adott ki térképeket, gazdatiszti címtárat, gazdanaptárt, földrajzi könyveket. Többféle lapot is szerkesztett, kéziratban hagyta hátra Magyarország geográfiai munkáját. Nagyszámú statisztikai munkája megtalálható a KSH Könyvtárában.