Szinte minden matektanár, nyelvtanár tart korrepetálást. Biológia, fizika, kémiagyakorló órák Énekkar, és sportedzések vannak délutánonként.

Kedden és csütörtökön 3-4-ig röplabdaedzés van. Ezen általában a versenyekre készülünk (kerületi bajnokságok, házi versenyek, nőnapi kupa….). Kerületi versenyen most 3. helyezést értünk el. A nőnapi kupa az úgy néz ki, hogy reggel kilenctől délután 4-5-ig egész nap meccsek vannak. Ez nagyon fejleszti az kitartásunkat, illetve állóképességünket. Mikor jobb idő van pár napos táborokat szervezünk magunknak. A legtöbbször lemegyünk Leányfalura a Vad kacsa nevű evezős táborba, pár ju-jitsus fiúval. Jönnek velünk tanárok is, legtöbbször Andi néni, Egon tanár úr, és a ju-jitsusokkal István. Reggel evezünk, ebédelni megállunk valahol, délutánra hazaérünk akkor a szabadban röplabdázunk, végül vacsorázunk, felavatjuk az új embereket, és a tábortűznél beszélgetünk, énekelgetünk. Este a helyben felvert sátrainkban alszunk, másnap reggel kezdődik elölről a program, vagy attól függ hány napra megyünk, mert ha csak kettőre reggel indulunk haza. Mind az iskolában, és mind a szabadban történő edzések úgy gondolom nagyon jó hangulatban zajlanak.

A nyelv projekteket is nagyon értékes dolognak tartom. Inkább az angol foglalkozásokról tudnék beszélni mivel angolos vagyok. Tavaly kisérettségire tartott Korsós Andi néni órákat. Ez csak a hét egyik napján volt, akkor viszont bent voltunk két órát is. Ezek nagyon érdekes idők voltak. A tanárnő igyekezett minden héten másféle feladatok hozni nekünk, amit közösen oldottunk meg. Azonkívül sokat beszéltünk egymással angolul, ami igen fontos.  Karácsonykor például süti partit tartottunk. Ekkor mindenki hozott valami kis édességet, sütit, és üdítőt. Viszont angolul beszéltünk, angol teát ittunk és angol szokásokról beszéltünk. Mondanom sem kell angolul. Hasznos volt ennyi szabad időt feláldozni erre a sok projektre, akik ott volt annak mind 4-es, 5-ös lett az angol kisérettségije, és tényleg sokat tudtunk. Nyáron még visszajártunk az iskolába egy hétig és további órákon vettünk részt. Voltak még rajtunk kívül német, és francia nyelvcsoportok is. Ez a hét is felejthetetlen számomra. Majd meg sültünk , fájt a szívünk hogy már a többiek rég a strandon vannak és rég nem járnak iskolába, mi viszont mégis jól éreztük magunkat. Az volt a feladatunk ,hogy írjunk egy újságot amit ha jönne egy külföldi oda tudjunk neki adni, megismerheti hazánk nevezetességeit, szórakozóhelyeit. Ezen minden nap több órát dolgoztunk, és anyagot gyűjtöttünk hozzá könyvekből és az internetről. Délután mikor megéheztünk elmentünk közösen és megebédeltünk. Utolsó előtti nap kinyomtattuk magunknak, mindenki kapott egy példányt belőle. Utolsó nap pedig bejártuk Budapest azon helyei többségét amiről írtunk, persze nem jutott mindenre idő. Andi néni itt is angolul mutatta be a hírességeket. Ezek után még valamikor a nyári szünet idején volt egy Debreceni nyelvtábor is, ahova sajnos nem tudtam elmenni, de akik ott voltak csak jót hallottam tőlük.

Néhány diák testnevelésből szeretne érettségizni, és vannak akik a Testnevelési Egyetemre szeretnének menni. Az ehhez szükséges felkészülésekben rengeteget segít Andi néni, Klári néni, és Egon tanár úr. Ezek az órák sokkal nehezebbek és fárasztóbbak mint a testnevelés órák, az elvárások is sokkal magasabbak. Nagyon jó a hangulat itt is, viszont mindenkinek teljes mértékben összeszedettnek kell lennie, a nevetésre és a bohóckodásra már csak az órák után van lehetőség. Borzalmas balesetek lennének ha elkomolytalankodnánk az egészet. Ugyanúgy itt is van elmélet és dolgozatot írunk mint minden más tanórán. Viszont az összetartás hihetetlenül nagy nálunk. Reggelente mikor osztálytársainknak még nincs órájuk, mi már bent vagyunk közösen bekapunk pár falatot és összeszedjük magunkat, majd irány a testnevelés terem. Mikor valakinek nem sikerül valami együtt vagyunk szomorúak, és ha igen együtt örülünk egymás sikereinek. Megpróbálunk a lehető legtöbbet segíteni a másiknak. Szóban és lélekben egyaránt. Amikor már a többiek hazamennek mi még akkor is bent maradunk az iskolában és 4-5-ig tornázunk, tökéletesítjük a megadott gyakorlatainkat. Részemről úgy érzem, hogy ezekben az órákban vagyunk a legösszetartóbbak. Az elvárások itt tényleg nagyok és sokszor borulunk ki, de összeszedjük magunkat a többiek segítségével, és keményen dolgozunk tovább.

Összegezve az egészet úgy gondolom, hogy bár igen fárasztó ez a sok óra minden nap, és ha haza megyünk még tanulni is kell, viszont érdemes ilyen órákon részt venni. Meghozza a maga eredményét. Lehet nem mindig kellemes pluszban itt maradni még a szabad időnkben is, azonban az biztos hogy ebben az iskolában tanító tanárok mindent megtesznek annak az érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki belőlünk, csak egy kis érdeklődést kell mutatni a tanulás iránt.