1918. szeptembere: új iskola születik Budán - megalakul Kelenföld elsõ középfokú leányiskolája. A gyakorlati életpályák jelentõségének felismerése, és a nõk kereseti pályák felé tódulása indította Budapest Székesfõváros vezetõségét arra, hogy 1918. szeptemberében megnyissa iskolánkat, a fõváros negyedik középfokú kereskedelmi leányközépiskoláját. Kelenföld - Lágymányos erõsen fejlõdõ környéke mutatkozott alkalmasnak az iskola helyéül.

Iskolánk "I.kerületi Fehérvári úti Felsõkereskedelmi Iskola" néven két elsõ és két második osztállyal, összesen 104 tanulóval kezdte meg munkáját. Elhelyezést a Fehérvári út 27. szám alatt (a jelenlegi Bartók Béla út 27. szám alatt mûködõ elemi iskolában) nyert.

Az iskolatípus ekkor három-évfolyamos volt. Az elsõ érettségizõ csoport az 1920-21. tanévben hagyta el az iskolát.

A kereskedelmi iskolák szervezetében változást hozott a Közoktatásügyi Minisztériumnak az 1919-20. tanévben kiadott rendelete, amely az iskolatípust négy évfolyamossá szervezte át. A kiadott tanítási terv szerint az iskola két tagozatra oszlik.

Az alsó tagozat (I-II.évf.)árukereskedelemre oktat, a felsõ tagozat (III-IV.évf.) szélesebb körû közgazdasági mûveltséget hivatott nyújtani.

A nehéz viszonyok miatt az iskola csak a legszükségesebb berendezéssel rendelkezett, és komoly teremhiánnyal kûzdött. Az 1924-25. tanévben az iskola gépíró teremhez, szertár helyiséghez, tanári és ifjúsági könyvtárhoz jutott. Ekkor az iskolában már hat osztály mûködött 184 tanulóval.

Az 1925-26. tanévben - az Akadémia alapításának 100. évfordulóján - alakult meg az iskola önképzõköre, amely Széchenyi István nevét vette fel. Irodalmi és közgazdasági tárgyú ülései nagymértékben hozzájárultak a tanulók mûvelõdéséhez. A növendékek testi nevelését pedig az 1924-25. tanévtõl eredményesen segítette az ifjúsági sportkör.

Az 1927-28. tanévben sor került a felsõkereskedelmi iskolák tanterveinek egységesítésére, a modern nyelvek oktatásának bevezetésére, és az iskolaorvosi intézmény rendszeresítésére. Az iskola megnevezése ekkor: Budapest Székesfõváros I. ker. Községi Négyévfolyamú "Szent Gellért" Kereskedelmi Leányközépiskola.

Évrõl-évre nagyobb érdeklõdés nyilvánult meg a kereskedelmi iskolák iránt. Az iskola tanulói létszáma az 1935-36-os tanévtõl rohamosan emelkedik. A régi hajlék szûknek bizonyult. A fõváros vezetõi úgy döntöttek, hogy az iskola önálló épületet kap. Az építkezés helyéül a Székesfõvárosnak az újonnan keletkezett Mezõ utcában levõ telkét jelölték ki. 1941. szeptember 21-én költözött az iskola újonnan épült otthonába, a mai modern épületbe. Az osztályok száma ekkor már 8 volt, a tanulók létszáma pedig 317.

Az 1940-41. tanévtõl iskolánk kereskedelmi középiskolaként mûködik tovább.

Az iskola fejlõdésének 1945-ig terjedõ elsõ szakaszára a vallásos, hazafias szellemû nevelés a jellemzõ. A nevelõmunka tartalmát a Horthy-korszak kultúrpolitikája határozta meg. Régi évkönyvekben lapozva nyomon követhetjük azokat az erõfeszítéseket, amelyekkel a tanári kar a tanulók sokoldalú formálására és gyakorlati nevelésére törekedett. A fizikai tanulói gyakorlatok úttörõ megszervezése, a gyorsíró- és sportversenyek gyõzelmei, országos pályázatok és versenyek elsõ helyezései is tanúsítják ezt.

A volt Növendékek Egyesülete sok szállal kapcsolta a végzett növendékeket az iskolához, formálta iskolaszeretetüket.

A II.világháború iskolánkra nézve is szomorú következményekkel járt. 1944 szeptemberében az iskola épületét a katonaság részére foglalták le. 1945-ben a tanítás ismét a XI., Bartók Béla út 27.szám alatti iskolaépületben indult meg, 8 osztállyal, 284 fõ tanulói létszámmal. 1946 szeptemberében az iskola visszaköltözött a Mezõ utcai épületbe. Az iskola mint községi kereskedelmi iskola mûködött és kereskedelmi szaktanfolyammal is rendelkezett.

1945 után az iskolatípus lényeges szervezeti és tartalmi változásokon ment keresztül. Többször változott az iskolatípus elnevezése is: Közgazdasági Középiskola, Közgazdasági Gimnázium, majd az 1951-52. tanévtõl Közgazdasági Technikum elnevezéssel mûködik. 1952 tavaszán a közgazdasági technikumokat szakosították. Iskolánk statisztikai tagozatú technikummá alakult, és a Központi Statisztikai Hivatal fennhatósága alá került.

1956 decemberében iskolánk felvette a Fényes Elek nevet.

Fényes Elek

A reformkori Magyarország kiemelkedõ statisztikusának, tudósának, politikusának és szervezõ egyéniségének gazdag életmûve az iskolai hagyományteremtés újabb forrása lett. 1963 tavaszán ünnepélyes keretek között avattuk iskolazászlónkat.

A szervezeti változások az iskola egész munkáját átformáló tartalmi változások kifejezõi is voltak. Az iskola az 1945 elõtti idõszakban elsõsorban a kereskedelmi élet számára nevelt adminisztratív munkaerõt, a magángazdaság igényeit elégítette ki. 1945 után szélesebb körû és tartalmában is megváltozott feladatokat kapott. Az iskola rendeltetése az lett, hogy az alapvetõ gazdasági ágak számára képezzen könyvelõket, statisztikusokat, tervezõket, ügyviteli dolgozókat, ugyanakkor középiskolai szintû általános mûveltséget is nyújtson. A KSH irányítása alatt iskolánk a statisztikai oktatás bázisává lett, nagymértékben hozzájárult a statisztika középiskolai oktatásának kialakításához és folyamatos fejlesztéséhez.

A tantervi- és tananyagváltozások, a korszerûsítések azt is célozták, hogy az oktató munka közelebb kerüljön az élethez. Iskolánk az 1959-60-as tanévtõl a IV. osztályos tanulók gyakorlati foglalkozásait üzemekben tartotta. Az 1960-61-es tanévtõl az iskola valamennyi osztályában bevezették az 5 + 1 rendszerû oktatást a gyakorlatok üzemi szervezésével: ez az oktatási forma azonban nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket.

Az 1961-es iskolareform megvalósítása a széles szakmai bázisú, egységes szemléletû, színvonalas általános mûveltséget nyújtó szakközépiskola kialakítását jelentette. Iskolánkban az 1969-70-es tanévben érettségizett az elsõ szakközépiskolai osztály.

A szakközépiskolai tapasztalatok alapján az 1972-73. tanévtõl az iskolatípus tartalmi korszerûsítésére került sor. A szakmai gyakorlatok üzemekben szervezett formája megszûnt, bevezették az ügyviteltechnikai oktatást. A gyakorlatokat az iskola saját gyakorlótermében tartottuk. Az 1975-76. tanévtõl igazgatási ügyviteli ágazatú képzés is indult iskolánkban, majd az 1986-87. tanévtõl gép-gyorsíró idegen nyelvi osztályt is iskoláztunk be. 1989-tõl a társadalombiztosítási ügyintézõi ismeretek és gyakorlatok bevezetésével megindult iskolánkban a társadalombiztosítási ügyintézõk képzése. 1989-ig a nappali oktatás keretében eredményesen folyt a gép-gyorsíró szakiskolai oktatás.

A számítógépes oktatás alapjait az iskola az 1950-es évek végén a KSH segítségével alakította ki. Az 1970-es évek elejétõl az ügyviteli géppark fejlesztéséhez, a számítógépes szaktanterem kialakításához a Fõvárosi Tanács nyújtott segítséget. Az 1980-as évek végén megnövekedett a számítástechnikai képzés súlya. A szülõk és volt tanítványok segítségével kialakításra került két számítógépes szaktanterem, Rosytext szövegszerkesztõ gépterem és elektronikus írógépterem.

1945 után iskolánkban is megszerveztük a felnõttoktatást. A levelezõ tagozaton 1953-tól, az esti tagozaton 1956-tól, az érettségizetteknek kiegészítõ levelezõ tagozaton 1962-tõl folyik oktatás. Volt év, amikor a három tagozat együttes tanulói létszáma 1000 fõ felett volt. 

A közoktatási reformoknak megfelelõen változott az iskolafenntartó. Az 1952-74. években a Központi Statisztikai Hivatal volt az iskola felügyeleti szerve. 1974 szeptemberétõl Budapest Fõváros Tanácsa irányítása alá került. 1990-tõl kialakult az irányítás új rendszere. Az iskola fenntartója és irányítója Budapest Fõváros Önkormányzatának Oktatási Bizottsága.