Én minden évfolyamból ismerek legalább négy embert, így elég sok ismerősüket is. Az iskolában a zenei, öltözködésbeli stílusok alapján nagyon egyszerű megállapítani az emberekben rejlő egyéniséget.

Az emberek nagy részét, akit látunk, megismerjük, bár az én arcmemóriám nem túl jó, de a mozgásukból, a ruhájukból, esetleg a beszéd stílusukról már messziről megismerni, hogy ki is az, akit látunk, hallunk. Az emberek nagy része sajnos ebből is ítéli meg az egész embert. Ez nagy hiba, mert nem minden a ruha, a mozgás, a beszéd. Soha nem szabad csak ebből ítélni, soha nem elég annyit tudni az emberről, hogy hogyan néz ki, és hogyan beszél. Ahogy az ember véletlenül beszélgetésbe keveredik egy neki akár külsőleg ellenszenves emberrel, akár nagyon jó viszony is kialakulhat abból, ahogy a társalgási képesség megnyilvánul.

Természetesen nem csak diákok vannak egy iskolában. Néhány tanárt is ismerek eléggé ahhoz, hogy véleményt alkothassak, de ezt a véleményt megtartom magamnak, mert nem csak az az egyéniségünk, amit hordunk, és amit hallgatunk, hanem hogy milyen képet alakítunk ki másokról magunkban.

Alapjába véve mindenki egyéni, de csak rajtunk múlik, mennyire mutatjuk ki azt. Van, aki szereti követni a tömeget, van, aki szereti elhagyni azt. A legtöbb ember szereti, ha elfogadják, ezért inkább tartozik a nagytömeghez.